Elképesztő rekordok bűvöletében – Mérlegen a Primera División, 1. rész

Sokáig emlékezetes marad a Primera División mögöttünk hagyott szezonja, mely elképesztő rekordokat hozott mind egyéni, mind csapatszinten, de láthattunk a szürkeségből kitörő meglepetéscsapatokat éppúgy, mint egy mélybe zuhanó sikercsapatot.

Kezdjük a bajnokcsapattal, amely nem véletlenül lett a liga legjobbja. A Real Madridnak az ősi rivális Barcelona három éve tartó uralkodását sikerült megtörnie, mégpedig nagyon stílusosan. A királyi gárda ugyanis rekordnak számító 100 ponttal zárt, 121 rúgott gólja és +89-es gólkülönbsége szintén rekord, akárcsak a 16 idegenbenbeli és összesen 32 győzelme a bajnokságban. A Real az első két fordulót követően a 11. forduló után állt ismét az élre, azután már ki sem engedte kezéből a vezetést. A végére így is majdnem izgalmassá vált a bajnokság, ugyanis a blancók tízpontos előnye az április végi barcelonai El Clásico előtt négy pontra apadt. Azonban amikor nagyon kellett, akkor a Real két vállra tudta fektetni a Barcát a Camp Nouban, ezzel gyakorlatilag el is döntötték az arany sorsát. A Barcelona ellen is győztes gólt szerző Cristiano Ronaldo 46 találatot jegyzett a szezonban, és ugyan ezzel a fantasztikus teljesítménnyel is csak második tudott lenni Messi mögött a góllövőlistán, viszont emellé a csapattársak közül Gonzalo Higuaín 22, Karim Benzema pedig 21 gólt termeltek, ami a spanyol bajnokság történetének legeredményesebb támadó triójává tette őket. José Mourinho a portugál, az angol és az olasz bajnokság után a spanyolt is meghódította, ezzel Tomislav Ivić, Ernst Happel és Giovanni Trapattoni után mindössze a negyedik edző lett, aki négy országban is bajnoki címet tudott szerezni, egyben az első, aki a topbajnokságok közül háromban is.

A Barcelonánál egy rendkívül sikeres korszak ért véget, mondhatni vége a Guardiola-korszaknak. Josep Guardiola 2008-as kinevezését követően a Barcelona sorozatban háromszor lett bajnok, emellett két Bajnokok Ligája-, két UEFA Szuperkupa-, két Klubvilágbajnokság-, egy Spanyol Kupa-, és két Spanyol Szuperkupa-trófea is került a katalán csapat vitrinjébe. 2012-re viszont úgy tűnik, hogy az ellenfelek kiismerték a Barca védjegyévé vált tili-toli futballt, egy Spanyol Kupa-győzelemmel vigasztalódtak az idén a gránátvörös-kékek. A rövid edzői karrierje során klubszinten már mindent megnyert Pep Guardiola a motiváció hiányára hivatkozva le is mondott posztjáról, helyét eddigi segítője és jó barátja, Tito Vilanova fogja átvenni. Lionel Messi parádés szezonjára azért örömmel emlékezhetnek majd vissza évtizedek múlva is a Barca-drukkerek, az argentin zseni ugyanis 50 góllal lett a bajnokság gólkirálya, minden sorozatot beleértve pedig 72 gólt lőtt, ami világrekord.

A már-már örök harmadiknak számító Valenciának idén kicsit jobban meg kellett küzdenie a bronzért, mint az elmúlt két szezonban. Bár sokáig biztos harmadiknak tűnt a Valencia, egy tavaszi formahanyatlást követően a 32. fordulóra beérte, sőt meg is előzte a katari Abdullah Al-Thani sejk dollármillióiból jócskán megerősített Málaga. Az utolsó hét fordulóból aztán három ponttal jobban jött ki a Valencia, így végül egymást követő harmadik alkalommal is ők futottak be a harmadik helyre, ami automatikus BL-részvételt jelent számukra. A Málagának selejteznie kell, hogy története során először részt vehessen a Bajnokok Ligájában.

Az Európa Ligát 2010-ben és idén is megnyerő Atlético Madrid végzett az ötödik helyen, így a következő szezonban ismét kipróbálhatja magát kedvenc sorozatában, akárcsak az év egyik meglepetéscsapata, a Levante. A liga egyik legkisebb költségvetéséből gazdálkodó kisebbik valenciai csapat az öreg focista nem vén focista elvet alkalmazva erősítette meg keretét, melyben olyan ismerős neveket találhatunk, mint Sergio Ballesteros, Óscar Serrano, Asier del Horno, vagy éppen Javi Venta. A sok rutinos róka remek csapattá állt össze, a szezon első felében még a tabellát is vezették, a végén aztán kicsit kipukkadt a lufi, így be kellett érniük a hatodik hellyel. Az Európa Liga selejtezőiben való indulás azért így is nagyon szép eredmény ettől a csapattól.

Bár a nemzetközi kupaindulást nem sikerült kiharcolniuk, de érdemes megemlíteni az Osasuna hetedik helyét is, mivel kevesen várták ennyire előkelő pozícióba a pamplonai alakulatot. Mint ahogy a Villarrealt sem várta senki ennyire hátra. A "Sárga tengeralattjáró" elsüllyedése talán a szezon legváratlanabb eseménye volt. A 2006-ban még BL-elődöntős, 2008-ban pedig bajnoki ezüstérmes csapatból idén is minimum a tabella első felében való végzést nézték ki, ehelyett végig a kiesés elkerüléséért kellett harcolniuk Marcos Sennáéknak. Egészen drámai módon – a tavaly kiesett Deportivóhoz hasonlóan – egész tavasszal pont akkor sodródtak csak a kiesőhelyre, amikor nem kellett volna: az utolsó fordulóban. Nagy kérdés, hogy az említett Deportivóhoz hasonlóan a Villarrealnak is sikerül-e jövőre azonnal visszajutnia az élvonalba.
A másik két kiesőhelyen a Sporting Gijón és a Racing Santander végeztek, miután tulajdonképpen az egész évre kibérelték maguknak az utolsó két helyet.